Abasár

Weboldal

A Mátra déli lábánál, Gyöngyöstől keletre, a Sár-hegy lejtőjén, illetve a Bene-patak völgyében fekszik a település. Jól megközelíthető autóval mind Gyöngyös, mind Mátrafüred irányából.

A település múlja i.e. 2500 körülre nyúlik vissza. A feltárt kő- és csonteszközök azt bizonyítják, hogy a terület már ekkor is lakott település volt. A település névadója, az Aba nemzettség volt, akiknek I. István király hűséges szolgálatukért birtokot adományozott. Ennek előzménye, hogy az Anonymus által \\\"kunoknak\\\" mondott, feltehetően kabar eredetű Abák szállásterülete volt a honfoglalást követően a környék. A nemzettség első itt jelentkező tagja Pata, aki Taksony - Géza korában élhetett. A Szent István kori hős, Csaba nádorispán vehette el Géza fejedelem egyik lányát. Az ő fiuk volt Aba Sámuel, 1041-1044 között magyar király. Részben erre vezethető vissza, hogy az ország legnagyobb földesurai közé tartozott, aki a Mátra nagy része mellett több tucat falut mondhatott magáénak. Birtokai a Mátra vidékén nagy tömbbe tartoztak, Saár és Debrő monostora köré, ahol, legalább tíz ág birtoklása igazolható. A harmadik birtoktömb a Tisza két partján terült el.


A terület fejlődésében meghatározó szerep jutott a kereszténység elterjedésének, az egyház központok kialakulásának. Az Abák elődje, Csaba Nádor és utóda Aba Sámuel alapították sármonostorát, és 1018 után Debrőmonostorát.
A település legmagasabb területén, a mai kultúrház és tűzoltószertár építésénél XI. századi kőpakolás sírokra bukkantak. Minden valószínűség szerint itt lehetett a község első plébániatemploma és temetője. A hagyomány szerint Aba Sámuel király itt a bencések számára monostort és apátságot alapított 1042-ben. Ez a mohácsi csata utáni időkben pusztulhatott el. A Bécsi Képes krónika szerint e monostorban temették el Aba Sámuel királyt, akit ellenségei 1044-ben a ménfői csatavesztés után a Tisza vidékén megöltek.

A kora középkor utáni évszázadokban megindult fejlődést jelentősen visszavetette a török hódoltság. A 146 éves hódoltság alatt visszaesett a szőlőtermesztés, mely ezt követően a XVIII. Században kapott új lendületet. A XIX. Században változik meg alapvetően a szőlőtermelésre alapozott megélhetés.